Első szerelem 2017. 07. 30 (július)

15 éves, hiszékeny kislány voltam, de az első szerelmi csalodásomat soha, de soha nem fogom elfelejteni. Igazából hivatalosan sose voltunk együtt, de sokat beszélgettünk. Míg csevegtünk az interneten mindig melltartós-bugyis képet kért tőlem, de soha nem kapta meg. Akkor még nem tudtam, hogy csak szexre ment ki a játék számára. Első évfolyamba jártam a középiskolában és az őszi szünetről jöttünk vissza a suliban mikor legelőször találkoztunk. Érdemes tudni, hogy együtt voltam vele pár napot, úgy hogy nem találkoztam vele és kitettük a kapcsolatot facebookon, de csak 2-3 napig voltunk úgy együtt. Aztán az isiben véletlenül össze ütköztünk (egy tanodába járt velem, de 1 évvel felettem járt) és újra elkezdtünk beszélgetni. Majd párszor találkoztunk, de vége is lett egyhamar az ismerkedésnek. Kiderült a végén, hogy más lányokkal is beszélgetett és ő össze jött más lánnyal, míg egyedül hagyott az összetört szívemmel. Nehéz volt túljutni az egész dolgon, de mára már egyáltalán nem fáj. Ha valamelyik srác félpucér képet kér tőled vagy annál többet is hagyd őt, nem való hozzád és nem érdemel meg téged, mert egy kisfiú meztelen fotót kér tőled, míg egy férfi mosolygós képet. Nem neked kell szégyelni magadat, hogy nem küldtél olyan fényképet, hanem ő neki saját magát. 

Első randi 2017. 08. 01 (augusztus)

Tisztán emlékszem, hogy képzeltem el az első randimat. Egy szép álomba illő helyet egy aranyos fiúval, aki önmagamért fog szeretni. Hát ez elég szép mese volt. Egy iskolai napon történt. (lásd első szerelem história fiúról szól) Vége lett a sulinak felszaladtam a koliba, hogy ledobjam a táskám és hogy siessek hozzá, míg ő kint várt a koli előtt. Nagyon izgatott voltam, még mindig érzem azt az érzést, amit akkor. A fellegekben szálltam a boldogságtól, bárcsak elmondhatnám, hogy az a srác is így érzett akkor. De neki csak egy szándéka volt. Mégpedig az, hogy lefektessen. Elmentünk a parkba, nagyon kellemes hely volt. Beszélgettünk, meg kérdezte tőlem, hogy kérek-e valami innivalót vagy ennivalót az egyik boltból. De nem kértem semmit, majd tovább haladtunk egy olyan helyre, ahol ha jól tudom, de nem biztos a Tisza volt, pár fa-ág és sok-sok madárcsicsergés. Gyönyörű hely volt! Leültönk egy nagy vastag ágra és beszélgettünk, közben simogatta a combom. Majd szép lassan próbált rám fele mászni. Idővel észre vette, hogy én nem kérek olyan szinten belőle. Aztán mondta, hogy menjünk innen, mert valaki félreérti a helyzetünket. Aztán mondta, hogy fogjuk meg egymás kezét és sétáljunk úgy. Visszaértünk a városba és ő lekoptatott egy lottózónál. Kínosan éreztem magam. Elköszöntünk és haladtunk mindketten más írányba. Soha de soha ne menjetek egy elhagyatott helyre egy fiúval, főleg ha idegen! Igaz, hogy ismertem őt egy ideje, de nem úgy, ahogy kellett volna. Gondoljatok csak bele.. ha máshogy sült volna el a dolog. Megerőszakolt volna! (Rossz példa, nagyon de nagyon) De csak arra akarok rávilágítani, hogy nem tudhatod a másik félnek mik a szándékai! Vigyázz magadra és ne menj elhagyatott helyekre! Gonosz ez a világ, sok beteg és pszichopata ember él köztünk, vagy csak egy olyan ember aki ártani akar neked. 

Első csók 2017. 08. 03 (augusztus)

Nagyon kicsi voltam, mikor megkaptam az első csókomat, Sac. - per - Kb. 7-8 éves lehettem vagy kisebb. Ültem a sátorban egy nagyon jó barátommal, ő talán 1 évvel idősebb volt nállam. Az elején a nővérem is velünk volt, de őt valahogy kiküldte. Aztán csak annyit vettem észre, hogy valamit elkezdett nekem mondani és már a szája az én számon volt. Ne hogy félreértsétek, de én nem akartam semmit tőle. Majd próbálta átdugni a nyelvét a számba, valamennyire sikerült is neki, de én nem viszonoztam. Próbálta mutatni, hogyan is kell, de én nem tudtam, egyáltalán. Ki tudta volna 7-8 évesen?! Ha vissza gondolok aranyosnak tartom ezt az emléket. :) Mindig elmosolyodom rajta. (:

Ha elmesélem a családomnak senki nem hiszi el nekem, azt hiszik, hogy kitaláltam. Pedig ez az igazság! Nem vagyok az a fajta, aki hazudni szokott. Már nagyon sok év telt el azóta, amióta ez megtörtént. A fiú már külföldön van, nem beszéltem vele azóta, de remélem, hogy minden rendben van vele és boldog. Ami a legjobban érdekel, hogy ő is emlékszik erre a dologra vagy talán már nem is emlékszik rá?