18 éven keresztül, sose éreztem magam magabiztosnak. Irigykedtem a többi lányra, akik mindig jól néztek ki és akiket mindig emberek vettek körül. Sose voltam az a lány, aki a társaságokat kereste, inkább voltam mindenhol egyedül. Ha valaki ismer az tudja, hogyha depressziós vagyok, akkor csak bent vagyok a szobámban és senkit nem látok szívesen, de ezt nem nagyon veszi észre bárki is. Nos, a lényegre vissza térve és nem elkalandozva, ezzel csupán csak annyit szeretnék leírni, hogy sose vagyok magammal elégedett. Mindig próbálok a jón dolgozni, de mégis csak rosszul sül el. Mikor bele kukkantok a tükörbe nem azt a lányt látom, akit szeretnék. Amikor a 3 évemet töltöttem a középiskolában nem jó jelzéseket kaptam magamra, sokszor voltam depressziós vagy inkább nagyon-nagyon szomorú, ott kötöttek belém ahol csak tudtak. Többnyire ott akartam hagyni a sulit és más helyre átíratkozni, de egy olyan programban voltam - amit ha ott hagytam volna, akkor elég nehéz helyzete lett volna a családomnak. Egy volt barátomtól megkaptam, hogy kövér vagyok, pedig akkor nem is voltam termetes - igaz sose voltam az a vékony lány, de sose voltam duci - Most is 62 kilogrammot nyomok, de január óta fogytam 12 kilót, ami számomra nagy dolgot jelent, ill. még próbálok 10 kilót leadni! A gyakorlati helyemen is mindig megjegyzést tettek a külsőmre, ami miatt elég sokat sírtam.. Most vissza olvasva a sorokat, elég szomorú és negatív dolgokat írtam le. De ezzel a pár tömény sorral, csak annyit akarok megtudni, hogy miért nem vagyok magamnak elég jó. Miért vagyok napról napra szomorúbb? Talán csak egy kis idő kell, hogy megbékéljek magammal. Ha tovább olvassátok a blogomat, akkor megtudhatjátok, hogy milyen irányba halad tovább az életem. Kellemes délutánt mindenkinek! Puszi.
Üdvözlégy kedves jövevény! :) A tegnapi és mai napot teljes egészében a blogomra szántam, tudnotok kell, hogy ma dolgoztam. Pár nappal ezelőtt csak pár blogbejegyzést találhattatok a lapon. Nos ez megváltozott, mivel elkészültem a 'site' és 'me' menüponttal. Ha érdekelnek titeket a tartalmak, akkor csak kattintsatok a site/me szóra vagy bal oldalt megtalálhatjátok a menü között.
Tegnap este fürdés után elkezdtem nézni a régi kedvenc mesémet, Mr. Bean-t. Szerette vagy szereti még valaki rajtam kívűl? Mai napig nagy rajongója vagyok, ezen a mesén nőttem fel.
Idétlen mesének tűnik, de mégis sokat jelent számomra. Rengeteg sok emlék jött fel bennem, de szerintem ez nem csak velem van így, ha meglátom a régi kedvenc mesémet. Ha van kedved oszd meg velem hozzászólásban, hogy neked mi volt régen a kedvenc meséd vagy jelenleg mi a kedvenc meséd! :)
Sziasztok! A mai nap megváltozott az oldal külseje. Már nagyon untam a régit és szerintem egyhangú is volt. A régi dizánjt, ide kattintva tudjátok megtekinteni!
Ha megszeretnéd osztani a véleményedet ezzel kapcsolatban szívesen elolvasom, akár hozzászólásban vagy chat-ben! :)
Sziasztok! Elnézést szeretnék kérni, hogy jó pár napja, helyesen hete, 2 hete nem adtam magamról semmilyen életjelet. Tudjátok dolgozni járok már lassan 2 hónapja, mivel leballagtam és levizsgáztam a Szakközépiskolából. Azóta körülöttem minden szerte szét van, azt sem tudom hol áll a fejem. Be akartam fejezni a blogolást, de szerencsére ez az ötlet már távozott a fejemből. De mostmár itt vagyok és csak ez számít.
A minap eszembe jutott néhány régi emlék. Szerintem, "biztos" aki ezt olvassa azzal történt már olyan, amit nagyon megbánt az életében. Hát nekem ebből van jó pár, de ami a gógyimba jutott, azaz exem. Lassan már másfél éve nem volt barátom, ami nem is baj, hisz fiatal vagyok és előttem van az élet, de mégis hiányzik. Nem egy új kapcsolat, hanem a volt társam. Sok mindent átéltem vele jót és rosszat egyaránt. De én mindent elrontottam azzal, hogy féltékeny voltam, nagyon. Ugyan ki ne lenne féltékeny, ha a szerelme felvette a kapcsolatot az ex partnerével?! Szerettem őt, úgy mint még soha senkit, hazudtam, mert még mindig szeretem. Csak akkor vagyok lehangolt, ha rá gondolok, már nem vagyok miatta depressziós. Néha szeretném hallani a hangját, beszélni vele, hogy jó írányba halad-e az élete és, hogy megbeszéljük, ami történt a múltban, hogy le zárjam az ügyet magamban. Jót tenne nekem. Amikor véget ért a kapcsolatunk tisztán, de nagyon-nagyon tisztán emlékszem rá, hogy ő választás elé állította magát, hogy 'velem' legyen vagy a 'barátaival". Idétlen dolognak találtam azt, hogy választania kelljen köztem és köztük, soha nem állítottam választás elé, egyszerűen csak szerettem, mindenemmel együtt. Soha nem mondtam róla semmi rosszat, nekem fájt volna, ha rosszat mondtam volna róla. Tudom, hogy hibáztam, sok dologban, nem tudtam eléggé bocsánatot kérni a tetteimért, de remélem egyszer tudok még vele beszélni.
Van egy zene, amit nagyon szeretek, nagyon megtetszett, már 5 éves zene, de elsírom magam ha hallgatom. Itt meghallgathatjátok:
A mai nap munkából hazaérve, aztán kicsit megpihenve, kibővítettem az oldalt. Az előző blogbejegyzésemben olvashatáttok, hogy lopásgátlót szerettem volna beépítni az oldalra. Nos, a mai nap megvalósult.Szavazást is létrehoztam, szóval kérek mindenkit, hogy szavazzon! Ha esetleg csak ide tévedtél, akkor köszönj be és írd le a véleményedet a chat-ben, de csak kúlturáltan!
Mostanában nagyon sokszor haza érve a munkából, csak egy kis pihenésre vágyok egy jó horror film keretében, találok is egyet-kettőt, amik mindig nagyon gagyik. Értem én, hogy mindenkinek más az ízlése a horrorisztikus filmek íránt, de azért már készíthetnének olyat, ami nem szellemes vagy esetleg démonos pl: Köpök a sírodra, meg talán a 'Körök'et is ide sorolnám, de elég gagyi. Ha esetleg eszetekbe jut néhány nagyon izgalmas, ijesztő film, akkor nagyon szépen kérlek titeket, hogy osszátok meg velem hozzászólásban!
AJÁNLOM AZ OLDALT
A gyakorlati helyemen is mindig megjegyzést tettek a külsőmre, ami miatt elég sokat sírtam.. Most vissza olvasva a sorokat, elég szomorú és negatív dolgokat írtam le. De ezzel a pár tömény sorral, csak annyit akarok megtudni, hogy miért nem vagyok magamnak elég jó. Miért vagyok napról napra szomorúbb? Talán csak egy kis idő kell, hogy megbékéljek magammal. Ha tovább olvassátok a blogomat, akkor megtudhatjátok, hogy milyen irányba halad tovább az életem. Kellemes délutánt mindenkinek! Puszi.
A minap eszembe jutott néhány régi emlék. Szerintem, "biztos" aki ezt olvassa azzal történt már olyan, amit nagyon megbánt az életében. Hát nekem ebből van jó pár, de ami a gógyimba jutott, azaz exem. Lassan már másfél éve nem volt barátom, ami nem is baj, hisz fiatal vagyok és előttem van az élet, de mégis hiányzik. Nem egy új kapcsolat, hanem a volt társam. Sok mindent átéltem vele jót és rosszat egyaránt. De én mindent elrontottam azzal, hogy féltékeny voltam, nagyon. Ugyan ki ne lenne féltékeny, ha a szerelme felvette a kapcsolatot az ex partnerével?! Szerettem őt, úgy mint még soha senkit, hazudtam, mert még mindig szeretem. Csak akkor vagyok lehangolt, ha rá gondolok, már nem vagyok miatta depressziós. Néha szeretném hallani a hangját, beszélni vele, hogy jó írányba halad-e az élete és, hogy megbeszéljük, ami történt a múltban, hogy le zárjam az ügyet magamban. Jót tenne nekem. Amikor véget ért a kapcsolatunk tisztán, de nagyon-nagyon tisztán emlékszem rá, hogy ő választás elé állította magát, hogy 'velem' legyen vagy a 'barátaival". Idétlen dolognak találtam azt, hogy választania kelljen köztem és köztük, soha nem állítottam választás elé, egyszerűen csak szerettem, mindenemmel együtt. Soha nem mondtam róla semmi rosszat, nekem fájt volna, ha rosszat mondtam volna róla. Tudom, hogy hibáztam, sok dologban, nem tudtam eléggé bocsánatot kérni a tetteimért, de remélem egyszer tudok még vele beszélni. 
Itt meghallgathatjátok:
